Német László SVD bíboros, belgrádi érsek karácsonyi üzenete: Isten szeretete a sebesült világ iránt

Karácsony, 2025

Isten annyira szerette ezt a világot, hogy elküldte egyszülött Fiát, aki emberi testet öltött és közöttünk élt, hogy mi elnyerjük az élet teljességét.

Ez a karácsonyi ünnep központi igazsága. Az első lépést a karácsonyi eseményekben Isten tette meg: elküldte Fiát ebbe a teremtett világba, a látható anyagi világba. Ezzel Isten világossá tette számunkra, hogy szereti mindazt, amit teremtett, mindent, ami ezen a földön él.

Isten azonban különösen szereti az embert – minden egyes embert. Az összes teremtmény közül egyedül az embernek adta meg a képességet az értelmes kapcsolatra önmagával, más emberekkel és a teremtett világgal szemben tanúsított felelősségre. Tudjuk, miért is: Jézus, az Isten Fia, emberré lett, amikor látható módon eljött közénk. Emberi testben való megjelenésével felemelte a teremtett világunkat isteni életébe, és bennünket az isteni valóság részeseivé tett.

Ebben az évben ünnepeljük az első egyetemes zsinat, a niceai zsinat 1700. évfordulóját. Az akkori egyházatyák Nagy Konstantin császár vezetésével megfogalmazták és elfogadták az alapvető igazságokat az Atya Istenről, Jézusról – Isten Fiáról – és a Szentlélekről.

Ez a zsinat megerősítette a kereszténység központi igazságát: Jézus valódi ember és valódi Isten. A niceai zsinat azonban nem csupán teológiai tanításokat határozott meg; azt is megmutatta, hogy lehetséges az egység a hitünk központi igazságaiban akkor is, ha különbözünk kultúrában és szokásokban. A niceai hitvallás mindmáig felbecsülhetetlen közös kincs minden keresztény egyház számára, és kifejezi a mély meggyőződést, hogy különbségeink dacára közösségben vagyunk az igazság keresésében.

Szerbiában a katolikusok kisebbségként élnek az ortodox többség mellett, de mindkét közösség ugyanazt a niceai hitvallást imádkozza. Itt rejlik az igazi testvériség alapja, amely nem egyformaságon, hanem a hit közös dimenzióján épül.

A saját kultúrához, hagyományhoz és felekezethez való hűség nem vezet elzárkózáshoz, sőt, lehetővé teszi a valódi párbeszédet és a különbözőségek kölcsönös megosztását. Csak az tud adni másoknak, aki hű marad saját identitásához és lelki gazdagságához. A felszínes egységesítés nem teremt egységet, inkább elnyom és kisajátít. Az egység ott növekszik, ahol a különbségeket komolyan vesszük és ajándékként fogadjuk el. Az ortodox és a nyugati hagyomány liturgikus formái, lelki hangsúlyai és fegyelmi gyakorlatai eltérnek – de éppen ez ad lehetőséget arra, hogy egymástól tanuljunk.

A társadalomban meglévő sokféleségnek nem gyűlöletet és megosztottságot kellene szülnie, ahogyan azt oly gyakran látjuk, hanem épp ellenkezőleg: egy jobb társadalmat, ahol minden jó érték megtalálja a helyét Szerbia egységében. Szerbia Európa egyik legkeresztényibb országa: a lakosság több mint 85%-a kereszténynek vallja magát. Micsoda erő rejlik ebben, ha Jézus Krisztus tanítása szerint élnénk, aki azért jött közénk, hogy megajándékozzon bennünket az élet teljességével!

Jézus minden emberrel egyesült és mindannyiunkat különleges képességgel ajándékozott meg: a szeretet, a béke és a közösség képességével. Ugyanakkor ez egy másik igazságot is rejt: minden ember elleni igazságtalanság egyben igazságtalanság az Istenember, Jézus ellen is.

Amikor Jézus a világba jött, minden teremtményt magához ölelt, az egész látható világot. A látható világ része a földünk, a közös otthonunk – ahogyan Ferenc pápa gyakran nevezi. Tíz évvel ezelőtt, a Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű dokumentumban, a pápa kifejtette gondolatait a teremtett világ iránti szeretetről, valamint azokról a feladatokról és kötelezettségekről, amelyeket az embernek felelősséggel kell vállalnia.

A teremtett világ iránti szeretetet akkor gyakoroljuk igazán, ha mindent megteszünk Szerbia megóvásáért – hogy országunk tiszta és élhető maradjon a jövő nemzedékei számára. Mélyen megérintett, hogy egy nemzetközi szervezet felmérése szerint Szerbia a világ tíz legszennyezettebb országa között van – és az egyetlen európai állam ebben a tízes listában.

Többször szóltam erről a problémáról, és ameddig kell, beszélni is fogok róla: nem igaz, hogy mi, „kis emberek”, nem tehetünk semmit a változásért. Igenis tehetünk! A szennyezés ott kezdődik, amikor valaki felelőtlenül eldobja a szemetet, vegyszerekkel szennyezi a vizeket, túlzott luxust enged meg magának vagy pazarolja az ételt.

Minden karácsonykor meghalljuk az ember kiáltását – a szenvedő emberét, különösen a szegényét, aki leginkább megsínyli a klímaváltozást, elveszíti méltóságát és a normális élethez való jogát. Minden karácsony egyben a sebzett föld kiáltása is, amely tőlünk, emberektől vár gondoskodást – a teremtés megmentéséért folytatott küzdelemben.

Az idén lehetőségem volt ellátogatni Afrikába. Afrika a remény kontinense. Az afrikai vallásosság, szinte minden formájában, meghatározza a mindennapi életet. A keresztény hit – közösségi, társadalmi, humanitárius és oktatási kezdeményezéseivel – termékeny talajra talál ezen a földrészen. Az afrikai keresztények élete, vallásgyakorlata és hitének dinamizmusa példát és bátorítást kellene nyújtson minden elcsüggedt, fásult és kiábrándult európai katolikus és keresztény számára (köztük nekünk, Szerbiában élőknek is): a keresztény hitnek az öröm, az erő és a remény forrásának kell lennie.

Az eljövendő karácsonyi ünnepekre ezt kívánom nektek, kedves katolikusok, keresztények és minden jóakaratú ember: találjátok meg az igazi örömöt és reményt az életben, életetek minden pillanatában. Szeressük és tiszteljük egymást, becsüljük és óvjuk közös otthonunkat – ezt a teremtett világot, amelyben élünk.

Boldog karácsonyt és áldott új esztendőt kívánok mindnyájatoknak!